Hét évvel ezelőtt André megtalálta a saját útját. Azt, amelyiken a mai napig jár, ha zenéről van szó. Minden szempontból érdekes és kiemelkedő év volt számára 2007, amikor hazánkba is ellátogatott. Ez az év májusában történt, amikor interjút is adott az egyik magyar, zenével foglalkozó portálnak. Ebből tudhatjuk meg, hogy már házasember (egy évvel korábban következett be ez az örömteli esemény), saját házat épített a Bochumhoz közeli Herbede nevű kis faluban. Egy csendes helyen, ahol a kikapcsolódás is valódi lehet. Felesége Anna Tennebach, akiről nem tudunk sokat. Nem tudjuk, mivel foglalkozik, Andréval közös képeiből viszont sugárzik, mennyire szereti férjét. A fent említett tény is mutatja, hogy hősünk teljes mértékben mentes a sztár allűröktől. A 2007. május 6-án készült beszélgetésben a zenéjére vonatkozó kérdésre a következő választ adja: "Sosem volt könnyű jellemezni a zenémet vagy a hangzást illetve a stílust. Miért fontos ez különben? Erre a kérdésre illetve a továbbiakra választ kapsz, ha egyszerűen csak hallgatod a zenémet. Fogalmazhatnék úgyis, hogy a zeném időközben „felnőtt lett”, megváltozott és kevésbé elektronikus, egy átmenet a rock, pop, és az elektronikus zene között. Amúgy nem szeretem, ha egyesek a techno, trance és dance kategóriát használják, ez nem okés."
Az általa elmondottak érződnek hetedik stúdióalbumán, amely a Trilogy címet kapta. Ebből már kitalálhatjátok, hogy az albumon megtalálható a hasonló című, négy évvel korábban bemutatkozó zongorajáték-trilógia harmadik, egyben befejező része. A hanganyag európai debütálása 2007. április 27-én történt, az amerikai zenepiacra pedig 2007. május 22-én érkezett meg. Koncepcióját tekintve ez az album teljes egészében megegyezik a Two Worlds című anyaggal, a második stúdióalbummal. Innentől kezdve az összes jövőbeni album 2 CD-vel jelenik meg, egy tempósabb, dance alapú dalokkal teli korong és egy nyugodtabb tempójú, dallamos, vokál nélküli dalokkal teletűzdelt második CD jelenik meg egy tokban. Abban az évben André és zenéje magas fokú ismertségre tesz szert Amerikában, amit jelez, hogy a Trilogy közreműködő előadóinak sorában amerikai művészek is feltűnnek. Közéjük tartozik az album első dalát, a Justify-t éneklő Jennifer Karr, és a bermudai születésű énekesnő, Heather Nova is, aki azt a Renegade című slágert énekli, melyből az album első kislemeze született. A chill out CD vonatkozásában elmondható, hogy André munkája tovább fejlődött ezen a téren. Szerepet kap itt is a gitár, Dooley's World című alkotása gyakorlatilag egy gitárral készült, elektronikus zenei elemekkel ellátott szám. Ezen kívül tudnék még legalább négy jól sikerült chill out dalt említeni erről az albumról, de nem teszem, mert csak késhegyre menő vita lenne belőle!
Ez az év egy barátságot is hozott Andrénak. Rudi Dittmann személyében olyan barát találja meg, akivel nagyon jól tud a mai napig a stúdióban együtt dolgozni. Mr. Dittmann a kilencvenes évek végén Andréval együtt végezte Bochumban a producer iskolát, majd úgymond egy stúdióba kerültek, ahol Rudi leginkább André segédje volt. Kellett is, hogy ott legyen, hisz egy akkora felvevő stúdiót egyedül igazgatni, amekkora hősünknek volt, nos, ezt egyedül rettenetesen nehéz csinálni. Az együtt töltött évek alatt szinte testvéri szeretet alakult ki köztük, mára elválaszthatatlan barátok lettek. Olyanok, akik fél szavakból is megértik egymást. Rudi akkoriban gondolta úgy, hogy Josh Gallahan néven szeretne szólókarrierbe kezdeni, amitől barátja nem is zárkózott el. Ennek a következő albumon látjuk majd igazán a nyomát. Mindenesetre a Trilogy-albumon Rudi még Andréval közösen dolgozik, ahogy egyszer ő maga fogalmazott: része volt a produceri és a dalszövegírói munkának.
A cikk befejező részében az album extra tartalmáról és az elért sikerekről lesz szó. Nos, ezt az anyagot úgynevezett Platinum Kiadásban is árulták, melybe csak az első CD anyaga került, valamint két remix és egy bónusz dal, Night Watch címmel. Az album legnagyobb sikerét a Kelet-Közép Európai térségben aratta, egyaránt népszerű volt nálunk, a cseheknél, a szlovákoknál és a lengyeleknél. Varsó tájékán olyannyira rámozdultak az emberek az új albumra, hogy a lengyel lemezeladási listákon a Trilogy a negyedik helyen végzett körülbelül 20 ezer eladott példánnyal, platinalemezes minősítést szerezve. Ez hihetetlenül meglephette a zenei világot és a történészeket is, hisz köztudott, hogy a II. Világháború óta lengyel barátaink finoman fogalmazva sem kedvelik a németeket úgy általában, volt olyan időszak a XX. századi lengyel történelemben, hogy kis híján meglincselték azt a civilt, vagy katonát, aki a nyílt utcán németül szólalt meg. Ennek ellenére 2007-ben egy André Tanneberger nevű 34 éves német srác, zenéje segítségével hódította meg lengyel barátaink szívét, és ez (ahogy fentebb említettem) nagyon nagy szó a történelmi előzmények tükrében. A világsztár ilyen sikerekkel övezve vonult két éves szünetre, hogy aztán minden tekintetben megújulva térjen vissza két évvel később. A következő cikkben erről a megújulásról is be fogok számolni.
Haász Rudolf
folytatjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése