Menjünk egy kicsit vissza a 41 évvel ezelőtti múltba. Tudom, nem ma volt, de azért próbáljuk meg! 1973. február 26-án még senki nem tudott semmit az elektronikus zenéről. Ugyanakkor ezen a napon Freibergben, amely város nem azonos Freiburggal, megszületett a ma ATB művésznéven tevékenykedő André Tanneberger lemezlovas, producer, dalszövegíró. A kis André szülei nem sokkal ezután döntöttek úgy, hogy a Berlini Fal keleti oldaláról, mely akkor szovjet kommunista ellenőrzés alatt állt, átköltöznek Németország nyugati részére. André hét évesen már új lakhelyén kezdi az általános iskolai tanulmányait. Ekkor lépett be a zenei világ abba a korszakba, amelynek köszönhetően az elektronikus zene, mint olyan, kialakult. A nyolcvanas évek elején elsősorban Nyugat-Németországban úgynevezett hanglaborok jöttek létre, melyekben német fizikusok egy zongora hangjainak felhasználásával végeztek hangtani kísérleteket. Ekkor már létezett egy mesterséges hangok előállítására alkalmas elektronikus zenei eszköz, a szintetizátor, melynek első prototípusát Robert Moog 1961-ben elkészítette. Abban az évben, amikor André született, már létezett a minimoog, az első hordozható szintetizátor, amelynek előre meghatározott hangbeállításai voltak. Érdekesség, hogy hazánkban először az Omega zenekar használt szintetizátort, majd őket követte a nyolcvanas évek végén az Első Emelet nevű popzenei formáció. Egyik születésnapjára André is kapott egy szintetizátort és egy számítógépet is, Sequential One márkájú hangszerén így el is kezdhetett gyakorolni a lelkes tinédzser.
Most érkeztünk el a cikk azon pontjához, amikor ugorhatunk egy nagyot Mr. Tanneberger életében, zenei pályafutása kezdeteihez! 1991-ben kedvencünk betöltötte 18. életévét, nagykorú lett tehát. Ahogy minden tinédzser, ő is bőszen látogatta a különböző diszkókat kikapcsolódás céljából. Az egyik ilyen alkalommal futott össze egy finn lemezlovassal, aki ma már nem tényező és akinek a munkáját a fiatal felnőtt André óriási érdeklődéssel figyelte. Ez feltűnt a diszkó vezetőjének, Thomas Kukulának is, aki a kilencvenes évek elején volt Németország legismertebb lemezlovasa. Ő hozta össze Andrét Woody van Eydennel, akivel 1992-ben egy Kukula által rendelkezésükre bocsátott stúdióban elkészítették a Sequential One nevű, frissen alakult elektronikus zenei formáció első kislemezét. Ezt további albumok és slágerek követték. Ám, mint minden banda esetében, itt is egyre több konfliktus volt tapasztalható Woody és André között, ezek hátteréről nem sokat lehet tudni, valószínűleg Woody nehezményezte, hogy André szólókarrierbe szeretne kezdeni és azt is, hogy ez a holland lemezlovas menedzseri státuszba történő bukását jelentette volna. Mindenesetre két tényt rögzíthetünk: Először is azt, hogy a Sequential One utolsó slágere, az Angels című alkotás 1999 tavaszára készült el, másrészt az év júliusában a két fős csapat megszűnt, amikor az első ATB album, a Movin' Melodies a boltokba került.
Erre az albumra került fel a 9 PM (Till I Come) nevű ATB klasszikus. A szám születésének különös történetével és a hozzá kapcsolódó elnyert díjjal fejezem be a mai posztot. Egy este André épp a stúdióban dolgozott, amikor váratlanul felkeresték őt. Meg is mutatta hősünk a sláger demóját, amelynek akkor éppen nem volt neve. A nagy munkába merült, látogatóját fogadó művész elfeledkezett arról, hogy aznap estére moziba ígérkezett, jókora késésben volt tehát. Gyorsan abba is hagyta a munkát, ránézett az órára és a stúdió számítógépén lévő MIDI fájlt aszerint nevezte el, amilyen időt az óra mutatott, jelen esetben este kilenc órát. André odabiggyesztett még egy zárójeles megjegyzést is, Till I Come szöveggel, ezzel emlékeztette magát arra, hogy a kérdéses számon dolgozik. Így amikor másnap reggel bement a stúdióba, tudta min kell folytatni a munkát. Amikor a szám kész lett, sokat gondolkodott a címen, de mivel nem talált jobbat, maradt az a név, amelyet előző este nagy hirtelen kiötlött. Ezt a számot aztán benevezték a Dancestar nevű elektronikus zenei versenybe is, melynek zsűrije úgy határozott, hogy 2000-ben ATB kapja meg az Év Újonca díjat a Dance kategóriában.
Most érkeztünk el a cikk azon pontjához, amikor ugorhatunk egy nagyot Mr. Tanneberger életében, zenei pályafutása kezdeteihez! 1991-ben kedvencünk betöltötte 18. életévét, nagykorú lett tehát. Ahogy minden tinédzser, ő is bőszen látogatta a különböző diszkókat kikapcsolódás céljából. Az egyik ilyen alkalommal futott össze egy finn lemezlovassal, aki ma már nem tényező és akinek a munkáját a fiatal felnőtt André óriási érdeklődéssel figyelte. Ez feltűnt a diszkó vezetőjének, Thomas Kukulának is, aki a kilencvenes évek elején volt Németország legismertebb lemezlovasa. Ő hozta össze Andrét Woody van Eydennel, akivel 1992-ben egy Kukula által rendelkezésükre bocsátott stúdióban elkészítették a Sequential One nevű, frissen alakult elektronikus zenei formáció első kislemezét. Ezt további albumok és slágerek követték. Ám, mint minden banda esetében, itt is egyre több konfliktus volt tapasztalható Woody és André között, ezek hátteréről nem sokat lehet tudni, valószínűleg Woody nehezményezte, hogy André szólókarrierbe szeretne kezdeni és azt is, hogy ez a holland lemezlovas menedzseri státuszba történő bukását jelentette volna. Mindenesetre két tényt rögzíthetünk: Először is azt, hogy a Sequential One utolsó slágere, az Angels című alkotás 1999 tavaszára készült el, másrészt az év júliusában a két fős csapat megszűnt, amikor az első ATB album, a Movin' Melodies a boltokba került.
Erre az albumra került fel a 9 PM (Till I Come) nevű ATB klasszikus. A szám születésének különös történetével és a hozzá kapcsolódó elnyert díjjal fejezem be a mai posztot. Egy este André épp a stúdióban dolgozott, amikor váratlanul felkeresték őt. Meg is mutatta hősünk a sláger demóját, amelynek akkor éppen nem volt neve. A nagy munkába merült, látogatóját fogadó művész elfeledkezett arról, hogy aznap estére moziba ígérkezett, jókora késésben volt tehát. Gyorsan abba is hagyta a munkát, ránézett az órára és a stúdió számítógépén lévő MIDI fájlt aszerint nevezte el, amilyen időt az óra mutatott, jelen esetben este kilenc órát. André odabiggyesztett még egy zárójeles megjegyzést is, Till I Come szöveggel, ezzel emlékeztette magát arra, hogy a kérdéses számon dolgozik. Így amikor másnap reggel bement a stúdióba, tudta min kell folytatni a munkát. Amikor a szám kész lett, sokat gondolkodott a címen, de mivel nem talált jobbat, maradt az a név, amelyet előző este nagy hirtelen kiötlött. Ezt a számot aztán benevezték a Dancestar nevű elektronikus zenei versenybe is, melynek zsűrije úgy határozott, hogy 2000-ben ATB kapja meg az Év Újonca díjat a Dance kategóriában.
(folytatjuk...)
Haász Rudolf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése