Pályafutás, Élettörténet

Movin' Melodies - a kezdetek

Menjünk egy kicsit vissza a 41 évvel ezelőtti múltba. Tudom, nem ma volt, de azért próbáljuk meg! 1973. február 26-án még senki nem tudott semmit az elektronikus zenéről. Ugyanakkor ezen a napon Freibergben, amely város nem azonos Freiburggal, megszületett a ma ATB művésznéven tevékenykedő André Tanneberger lemezlovas, producer, dalszövegíró. A kis André szülei nem sokkal ezután döntöttek úgy, hogy a Berlini Fal keleti oldaláról, mely akkor szovjet kommunista ellenőrzés alatt állt, átköltöznek Németország nyugati részére. André hét évesen már új lakhelyén kezdi az általános iskolai tanulmányait. Ekkor lépett be a zenei világ abba a korszakba, amelynek köszönhetően az elektronikus zene, mint olyan, kialakult. A nyolcvanas évek elején elsősorban Nyugat-Németországban úgynevezett hanglaborok jöttek létre, melyekben német fizikusok egy zongora hangjainak felhasználásával végeztek hangtani kísérleteket. Ekkor már létezett egy mesterséges hangok előállítására alkalmas elektronikus zenei eszköz, a szintetizátor, melynek első prototípusát Robert Moog 1961-ben elkészítette. Abban az évben, amikor André született, már létezett a minimoog, az első hordozható szintetizátor, amelynek előre meghatározott hangbeállításai voltak. Érdekesség, hogy hazánkban először az Omega zenekar használt szintetizátort, majd őket követte a nyolcvanas évek végén az Első Emelet nevű popzenei formáció. Egyik születésnapjára André is kapott egy szintetizátort és egy számítógépet is, Sequential One márkájú hangszerén így el is kezdhetett gyakorolni a lelkes tinédzser.

Most érkeztünk el a cikk azon pontjához, amikor ugorhatunk egy nagyot Mr. Tanneberger életében, zenei pályafutása kezdeteihez! 1991-ben kedvencünk betöltötte 18. életévét, nagykorú lett tehát. Ahogy minden tinédzser, ő is bőszen látogatta a különböző diszkókat kikapcsolódás céljából. Az egyik ilyen alkalommal futott össze egy finn lemezlovassal, aki ma már nem tényező és akinek a munkáját a fiatal felnőtt André óriási érdeklődéssel figyelte. Ez feltűnt a diszkó vezetőjének, Thomas Kukulának is, aki a kilencvenes évek elején volt Németország legismertebb lemezlovasa. Ő hozta össze Andrét Woody van Eydennel, akivel 1992-ben egy Kukula által rendelkezésükre bocsátott stúdióban  elkészítették a Sequential One nevű, frissen alakult elektronikus zenei formáció első kislemezét. Ezt további albumok és slágerek követték. Ám, mint minden banda esetében, itt is egyre több konfliktus volt tapasztalható Woody és André között, ezek hátteréről nem sokat lehet tudni, valószínűleg Woody nehezményezte, hogy André szólókarrierbe szeretne kezdeni és azt is, hogy ez a holland lemezlovas menedzseri státuszba történő bukását jelentette volna. Mindenesetre két tényt rögzíthetünk: Először is azt, hogy a Sequential One utolsó slágere, az Angels című alkotás 1999 tavaszára készült el, másrészt az év júliusában a két fős csapat megszűnt, amikor az első ATB album, a Movin' Melodies a boltokba került.

Erre az albumra került fel a 9 PM (Till I Come) nevű ATB klasszikus. A szám születésének különös történetével és a hozzá kapcsolódó elnyert díjjal fejezem be a mai posztot. Egy este André épp a stúdióban dolgozott, amikor váratlanul felkeresték őt. Meg is mutatta hősünk a sláger demóját, amelynek akkor éppen nem volt neve. A nagy munkába merült, látogatóját fogadó művész elfeledkezett arról, hogy aznap estére moziba ígérkezett, jókora késésben volt tehát. Gyorsan abba is hagyta a munkát, ránézett az órára és a stúdió számítógépén lévő MIDI fájlt aszerint nevezte el, amilyen időt az óra mutatott, jelen esetben este kilenc órát. André odabiggyesztett még egy zárójeles megjegyzést is, Till I Come szöveggel, ezzel emlékeztette magát arra, hogy a kérdéses számon dolgozik. Így amikor másnap reggel bement a stúdióba, tudta min kell folytatni a munkát. Amikor a szám kész lett, sokat gondolkodott a címen, de mivel nem talált jobbat, maradt az a név, amelyet előző este nagy hirtelen kiötlött. Ezt a számot aztán benevezték a Dancestar nevű elektronikus zenei versenybe is, melynek zsűrije úgy határozott, hogy 2000-ben ATB kapja meg az Év Újonca díjat a Dance kategóriában.

Two Worlds

André már dolgozott második albumán, amikor megkapta az előző írásban említett díjat. Végül a Two Worlds című alkotás 2000. november 6-án a boltok polcaira került. Egy év és négy hónap telt el, mire ez a kicsivel több, mint másfél órás anyag elkészült. A húsz szám két CD-re került fel 11:9 arányú elosztásban, ami meglepetésről árulkodott. Ez pedig az volt, hogy hősünk belekóstolt az elektronikus zene egyik alműfajába, chill out zenét készített. Ehhez segítséget a kategória akkori királyától, Enigma (polgári neve Michael Cretu) személyében kapott, akivel közös számot is készített. Rajta kívül a fiatal producer igénybe vette Marcus Löber segítségét is. Az albumon hallható első tizenegy számot André újabb kategóriába sorolta (The World of Movement), és így tett a megmaradt kilenc, nyugodtabb ritmusú, kellemes hangzású számmal is. Annak a korongnak a Relaxing World nevet adta, nyitva azok felé is, akik a fent említett stílusú zenét kedvelik. Egyebekben André folytatta azt a munkát, amit egy évvel korábban kezdett el, az életvidám dallamok ütős, dance alapú játékát. Ezeket a számokat is nagy lelkesedéssel játszották a magyar rádiók, a következő 13 évben azonban fokozatosan eltűntek az ATB számok hazánk rádióinak kínálatából. Tizenhárom évvel ezelőtt még játszották itthon a Fields of Love és a The Summer című slágereket, különösen a Pesten és környékén fogható Roxy Rádió adta nagy előszeretettel.

Ekkor tűnt fel André életében a Wild Strawberries nevű kanadai rockzenekar, melynek csinos énekesnője, Roberta Carter Harrison a pletykák szerint elnyerte az akkor 27 éves világsztár tetszését. Nemcsak szakmai értelemben. Arról nincs információm, hogy Roberta 13 évvel ezelőtt férjnél volt vagy nem volt, tényként azonban rögzíthetjük, hogy a szakmai kapcsolat André és a Wild Strawberries között ekkor kezdődött a Let You Go című sláger elkészítésével. Érdekesség, hogy kedvencünk nagyon szeret gitározni, ennek pedig jelét is adta azzal, hogy a Fields of Love készítésekor a stúdióban saját maga által alkotott, nagyon halk gitárszólamot is beletett a track-be. Emellett mindkét dalban szerepet kap a basszusgitár, ami annak tudható be, hogy André kedvenc zenei stílusa a rock, amit munkássága során időről időre hangoztat a mai napig.

Összességében elmondható, hogy a második ATB album egy olyan lemezlovas és producer munkája, aki tizenhárom évvel ezelőtt még bizonytalan volt abban a tekintetben, hogy az elektronikus zene megszámlálhatatlan és kifürkészhetetlen útjai közül melyiket válassza. Az albumon hallható első chill out próbálkozásokon szerintem érződik, hogy akkor készített életében először ilyen számokat. Bár ezek nem sikerültek olyan jól, mint a tempósabb számok, később beigazolódott, milyen jó döntés volt belevágni a chill out projektbe. Ez már egy későbbi történet, a következő, egyben harmadik albumra 2 évet kellett várni!

Dedicated

Minden idők legrövidebb ATB albuma a Dedicated című stúdióalbum, ennek pedig igen egyszerű, ám annál szomorúbb oka van. Ahhoz, hogy ezt megértsük, szőr mentén meg kell említeni a politikát. 2001. szeptember 11-én történt az a bizonyos terrortámadás, melyet az Al Kaida nevű terrorszervezet New York városában követett el. Ez sokkolta az egész világot és kihatással volt az akkor 28 éves André Tanneberger zenéje irányultságának kialakulására is. A tragédiához kapcsolódó Dedicated című album hanganyagának hossza kevesebb, mint egy óra. Ha ennek a ténynek a pszichológiai hátterét vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy André addigi életében nem találkozott még akkora tragédiával, ő is sokkot kapott az áldozatok számával kapcsolatos, beérkező hírektől! Gondoljatok csak bele, több ezer ember veszítette ott életét. Kedvencünk ezért döntött úgy, hogy elkészíti az albumot.

 

Dedicated Tracklist:

Dedicated 4:15 
Hold you 3:31 
Get high 3:59 
You're not alone 5:57 
Halcyon 4:00 
Let u go 3:30 
I can't stand... 5:53 
Hero 4:24 
I see it 4:25 
Basic love 7:27 
I wanna cry 4:23 
Remember 6:22

Maga az album eltér attól a hangzásvilágtól, amit az előző kettő esetében megszokhattunk. A nyitó dal egyben a címadó alkotás is, gyors, lendületes, igazi ATB track. Ha valaki meghallgatja, könnyen egy akciófilmekben látható pisztolypárbaj kellős közepére képzelheti magát, hiszen a dal Drum n' Bass elemei (számomra legalábbis) terroristák fegyvereinek ropogását idézik. Az ezután következő Hold You egy vidám szerelmes szám, majd Get High címmel jön egy chill out alkotás. Érdekesség, hogy a Let You Go erre az albumra is felkerült. Talán pont azért, hogy ezzel is jelezze, megpróbálja feldolgozni a a 2001-es tragédiát. Ha tovább vizsgáljuk az album tracklistjét, akkor arra juthatunk, hogy az utolsó hatból öt szám apátiát sugall. Nem kell hozzá doktori címmel rendelkezni, hogy kikövetkeztessük: mind az öt dal szeptember 11 hőseinek állít emléket. Bár ezek közül az albumhoz kapott szövegkönyv ide vonatkozó részében André hivatalosan csak két számot (Hero, I wanna Cry) említ meg. Erről az albumról két új dalból lett igazi sláger, ezek pedig a Hold You, illetve a You are not Alone melynek vokálja a korábban már bemutatott Roberta Carter Harrison. Mindkettőből idehaza is óriási kedvenc lett. A Dedicated világsikere rávilágított André csodálatos személyisége hírének kedvező fogadtatására, valamint arra, hogy az általa kínált zenét kezdik elfogadni a világon. A 2001 szeptemberében bekövetkezett terrortámadás sokkján túllépve a fiatal producer, lemezlovas sikerre éhesen kezdte el negyedik önálló stúdióalbumának munkálatait. Arról az albumról egy következő írás szól majd! 

Addicted to Music

A múltkor említett terrortámadásnak pozitív hozadéka is volt André életében és pályafutásában. Még jobban átadta magát a zenének, a produceri munkának és a fellépések jelentette örömnek. A róla szóló internetes oldalt jómagam ekkor fedeztem fel, nem sokkal azután, hogy nagy átalakításon esett át, ez pedig azt jelentette, hogy jobban nyomon tudtam követni a pályafutását. Az utat, mely ebben az időszakban kezdett a csúcs felé emelkedni. Az utat, melynek negyedik állomása a következő önálló stúdióalbum volt. Addicted to Music, vagyis a Zene Rabja, ezt a címet kapta az újabb 13 és még egy rejtett dalból álló alkotás. Ez az album az utolsó előtti azok sorában, melyeken Roberta Carter Harrison énekel. 2006-tól megnyílik  egy három éves korszak, melyben a kanadai énekesnő eltűnik a világ nyilvánossága elől, s mire visszatér egy másik albumon, már négy gyönyörű gyermek édesanyja.

Ez a tény pedig lezárt egy évtizedes vitát arról, hogy volt e valaha szerelmi viszony Roberta és André között. Nem volt, bár ez a pletyka felerősödött azt követően, hogy az I don't wanna Stop videoklipje nyilvánosságra került. A klip lényege ugyanis, hogy egy korábban együtt élő szerelmespár, akik aztán szétköltöztek, a történet szerint ők újra egymásra találnak és együtt töltenek egy éjszakát. Ebből az alaptörténetből származtak a Magyarországon elterjedt pletykák. Térjünk azonban vissza az albumról szóló tényekhez. Akinek megvan az anyag és megnézi a CD tokját, találni fog benne egy kódot. Ezzel a kóddal regisztrálni lehetett André honlapján, melynek volt egy "Club Section" névre hallgató része is. Ez a kis közösség volt az elődje kedvencünk későbbi facebook oldalának, annyi volt csupán a különbség, hogy itt csak videókat lehetett megnézni, André pedig nem lépett olyan közvetlen kapcsolatba a rajongókkal, mint ma teszi a facebookon. Az album másik újdonsága, hogy ehhez már egy DVD-t is kiadtak és ezt az anyagot már öt különböző formában árulták. A Limitált Kiadásba került maga az album, valamint egy extra DVD, amely a korábban említett videoklipet, az album amerikai turnéján készült koncertvideót és az I don't wanna Stop videoklipje forgatásának kulisszatitkait feltáró videó került.

Az amerikai kiadás tartalmazza az album készítését bemutató trailert, valamint annak a chicagói fellépésnek a videoanyagát, amelyet az album megjelenése előtt adott André az Illinois-i nagyvárosban. A kontinensnyi Ausztráliába már az Addicted to Music dupla CD-s változata került, a második korongon kedvencünk addigi slágereinek remixei találhatók. André tehát az ausztrál zenepiac felé is igen komolyan nyitott tíz évvel ezelőtt! Ezt tette Ázsia esetében is, ahol úgy próbálták az emberekkel megismertetni az ATB hangzást, hogy az album mellé egy olyan DVD-t csatoltak, amely az addig született ATB slágerek videoklipjeit tartalmazza. A fent leírtakból tehát arra lehet következtetni, hogy a sikerre éhes André Tanneberger eltökélte, hogy az egész világon ismertté és kedveltté teszi zenéjét. 

Említettem már azt a DVD-t, amely az amerikai rajongóknak készült és amely bemutatja André felvevő stúdióját a világnak. Ezen a mester egyszerűen, bonyolult szakkifejezéseket mellőzve magyarázta el a felvevő stúdiók működési elvét, miközben bemutatta a saját hasonló zeneműhelyét. Ebben a videóban hangzik el a mondat, amit egyfajta ATB ars poetica-ként szokás értelmezni! Így hangzik: "Minél kevesebb gépet használsz, annál kevesebbet hibázol." Ez a rendkívül szimpatikus nézet a német lemezlovas egész pályafutását körüllengi. Ami magát a szigorúan vett negyedik zenei anyagot illeti, először 2003. április 28-án lehetett azt megvenni. Két nagy sláger és egy chill out mestermunka emelkedik ki az album többi zeneszámai közül. A már említett I Don't wanna Stop, a Long Way Home és a Trilogy nevű, kellemes hangzású zongorajáték-trilógia első része, melyben az alkotó fantasztikusan keveri a chill out kategóriára jellemző térhatású hangokból álló háttérdallamot a zongora akkordokkal, amelyek a Trilogy első részének fő dallamát adják. Ez a dal már sokkal profibb, érződik rajta, hogy André már rendelkezik némi rutinnal a chill out számok készítésében. A rejtett bónusz track, mely lezárja egy időre a Wild Strawberries korszakot, engem és sokakat meglepetésként ért. A kanadai Wild Strawberries zenekar (melynek énekesnője Roberta Carter Harrison) Ruby című számáról van szó.

Ez a kis  váratlan ajándék ismételten megmutatta  André személyiségét. Azt, hogy a saját zenéjén kívül mást is szeret hallgatni, azt, hogy igazából a rockot szereti, hallgatja amikor nem a stúdióban dolgozik. Van benne egyfajta egészséges nagyképűség, ez viszont csak stúdiójának ajtajáig ér, ha úgy tetszik onnan nem viszi ki az emberek közé. Mindenre és mindenkire nyitott személyisége viszont pályafutása kezdete óta megjelenik a fellépésein. 2003-ban tehát egy ATB művésznévre hallgató, 30 éves német srác túllépve a világot megrázó két évvel korábbi, terrortámadás okozta tragédián, örökre elkötelezte magát az elektronikus zene felé. Ez pedig megalapozta a következő tíz év kirobbanó sikerét ebben a csodálatos zenei világban!