Majdnem 3 év telt el a legutóbbi ATB stúdióalbum megjelenése óta. André, miután besöpörte az újabb platinalemezt, szeretett volna ismét két legyet ütni egy csapásra. Ismét úgy döntött ezért, hogy a stúdió számítógépein két projekten is dolgozik. Ezek közül lett az egyik az idén januárban megjelent Contact című alkotás, melyről az első hangminta már két évvel ezelőtt napvilágot látott, legalábbis akkor ezt gondoltuk. Egészen pontosan úgy spekuláltunk, hogy a következő albumra biztosan felkerül a Feel Leike Me névre keresztelt dallam, végül azonban lekerült a Contact számlistájáról ez a kellemes szám. Kedvencünk teljes gőzzel 2013 nyarán dolgozhatott ezen az albumon, de már az év márciusában tudni lehetett, hogy készül az újabb stúdióalbum. Az első olyan hangminta, amely már bevallottan ehhez az albumhoz kapcsolódik, július 17-én éjjel látott napvilágot. A When it ends it starts again című szám szöveg nélkül is zseniálisra sikeredett.
Azonban André úgy döntött, hogy a dal szöveges verzióját is elkészíti, indoklása szerint azért, mert saját bevallása alapján akkor tudja kifejezni leginkább mondanivalóját a világ felé, ha olyan számokat készít, amelyeknek nemcsak hangszerelése van, hanem szövege is. Ehhez a számhoz Sean Ryant választotta, ez a húzás pedig szerintem telitalálat tőle. A Contact című új stúdióalbumon lehetőséget kapott a mestertől néhány új, tehetséges énekes és zenei formáció. Ilyen, elektronikus zenével foglalkozó "zenekar" a kanadai, Boss&Swan néven futó alakulat. Kedvencünk egy fellépéséről volt hazatérőben, amikor először hallotta őket. Andrénak rettenetesen megtetszett ez a formáció, ezért úgy döntött, hogy felkeresi őket Kanadában. A nem kalkulált kirándulás előtt utánanézett a csapatnak az interneten, ám ott semmit nem talált róluk. A testvérpár természetesen szinte azonnal igent mondott a mester felkérésére, aki saját költségén intézte el, hogy eltölthessenek néhány napot a stúdióban. Ennek a lépésnek köszönhetően született meg három különleges dal; a Beam Me Up, a Raging Bull és a Walking Awake. Mind a három szám különleges, első hallásra szokatlan hangszerelést kapott, a végeredmény - nekem legalábbis - felemás így elsőre, de minél tovább hallgatom, annál jobban tetszik. Feltűnik az albumon a Stanfour zenekar is, amely Németország egyik legnépszerűbb rockegyüttese. Velük André egy másik csapat koncertjén találkozott és beszélgetett a készülő új ATB albumról. Ez a csevegés odáig fajult, hogy nekik is felajánlotta a lehetőséget, hogy vendég előadóként vegyenek részt a munkálatokban. Persze ennek a beszélgetésnek és találkának is volt előzménye, André a rádióban hallotta az egyik Stanfour dalt, ami nagyon megtetszett neki. Így aztán megszülethetett a Contact első számú slágere, a Face to Face, amelyből kislemez lett. Kellemes meglepetés számomra, hogy az új vendégművészek névsorában feltűnik JES és Vanessa Ekpenyong is. Előbbi egyébként Tiestóval is dolgozott, ám olyan pletykák kaptak szárnyra melyek szerint csúnyán összevesztek. A lemezlovasként is tevékenykedő amerikai hölgy, Unleash the beat című rádióműsorában rendszeresen tűnnek fel Tiesto számok, ez a tény pedig cáfolni látszik az említett feltételezést. Vanessa Ekpenyong hangja is egészen különleges, erről mindenki megbizonyosodhat az Arms wide open című ATB sláger meghallgatásakor. Róla nem tudunk sokat, mindössze annyit, hogy Afrikából Németországba költöztek a szülei, ő maga pedig állítólag már ott is született. Származására vezetékneve is utal, kiváló énekesnő egyébként.
Ennek a cikknek az utolsó része az új album második lemezének anyagával foglalkozik. Túlzás nélkül állíthatom, hogy ez a chill out anyag a legjobb, amit 16 év alatt hallottam. Az ilyen típusú zenék készítésének egyik módja, hogy játszol a hangokkal. André a tavaly decemberi, indiai fellépése előtt egy ottani újságnak adott interjúban elismerte, hogy vannak olyan számok a Contact második lemezén, amelyek így születtek. Vagyis gyakorlatilag összevissza keverte a hangokat a számítógépen, s ez ugyan hülyeségnek hangzik, de mégis van benne rendszer. Ezen a lemezen is feltűnik egy új arc Stefan Erbe személyében, akivel közösen a mester elkészítette a When Angels Travel című alkotást. Mindenképpen meg kell említeni, hogy Breathe címmel egy olyan szám zárja le az egész albumot, amelyet nem szintetizátorral, hanem valódi zongorával hangszereltek, külső hangfelvevővel rögzítve a lejátszott akkordokat. Ehhez az alaphoz aztán néhány elektronikus zenei elemet adott kedvencünk, így született meg az albumot lezáró, lélegzetelállítóan gyönyörű dal. Egyébként a Contact chill out anyaga sokkal inkább a ritmusokkal való játékra épül. Ebben is különbözik a Contact második lemeze azoktól, melyek eddig Andrétól származnak a chill out kategóriában. Egy dolog ebben az albumban nem tetszik nekem. Mondhatom azt is, hogy csalódtam. A Deluxe Box kiadásban ugyanis a harmadik, remixeket és a két koncertfelvételt tartalmazó CD-re felkerült egy zenés videó, amely 3 percben foglalja össze a Contact lemezbemutató amerikai turnéjának történéseit. Nekem csupán a film hosszával van bajom, ugyanis - ha emlékeztek még - a Future Memories mellé adott, összesen 50 perces filmhez hasonló hosszúságú videónaplóra számítottam, ehhez képest kaptunk egy három perces összefoglalót! Személy szerint úgy éreztem magam, mint aki teljes erejéből citromba harapott! A csalódás erejénél azonban sokkal erősebb az örömé, hiszen André egy újabb fantasztikus albummal lepett meg minket. Ha csupán a két lemezes anyagot vesszük, akkor azt kell mondanom, hogy ez az album a legjobbak közé tartozik a mester több évtizedes karrierjében. Nem bántam meg, hogy megvettem!
Remélem, ti sem!
Azonban André úgy döntött, hogy a dal szöveges verzióját is elkészíti, indoklása szerint azért, mert saját bevallása alapján akkor tudja kifejezni leginkább mondanivalóját a világ felé, ha olyan számokat készít, amelyeknek nemcsak hangszerelése van, hanem szövege is. Ehhez a számhoz Sean Ryant választotta, ez a húzás pedig szerintem telitalálat tőle. A Contact című új stúdióalbumon lehetőséget kapott a mestertől néhány új, tehetséges énekes és zenei formáció. Ilyen, elektronikus zenével foglalkozó "zenekar" a kanadai, Boss&Swan néven futó alakulat. Kedvencünk egy fellépéséről volt hazatérőben, amikor először hallotta őket. Andrénak rettenetesen megtetszett ez a formáció, ezért úgy döntött, hogy felkeresi őket Kanadában. A nem kalkulált kirándulás előtt utánanézett a csapatnak az interneten, ám ott semmit nem talált róluk. A testvérpár természetesen szinte azonnal igent mondott a mester felkérésére, aki saját költségén intézte el, hogy eltölthessenek néhány napot a stúdióban. Ennek a lépésnek köszönhetően született meg három különleges dal; a Beam Me Up, a Raging Bull és a Walking Awake. Mind a három szám különleges, első hallásra szokatlan hangszerelést kapott, a végeredmény - nekem legalábbis - felemás így elsőre, de minél tovább hallgatom, annál jobban tetszik. Feltűnik az albumon a Stanfour zenekar is, amely Németország egyik legnépszerűbb rockegyüttese. Velük André egy másik csapat koncertjén találkozott és beszélgetett a készülő új ATB albumról. Ez a csevegés odáig fajult, hogy nekik is felajánlotta a lehetőséget, hogy vendég előadóként vegyenek részt a munkálatokban. Persze ennek a beszélgetésnek és találkának is volt előzménye, André a rádióban hallotta az egyik Stanfour dalt, ami nagyon megtetszett neki. Így aztán megszülethetett a Contact első számú slágere, a Face to Face, amelyből kislemez lett. Kellemes meglepetés számomra, hogy az új vendégművészek névsorában feltűnik JES és Vanessa Ekpenyong is. Előbbi egyébként Tiestóval is dolgozott, ám olyan pletykák kaptak szárnyra melyek szerint csúnyán összevesztek. A lemezlovasként is tevékenykedő amerikai hölgy, Unleash the beat című rádióműsorában rendszeresen tűnnek fel Tiesto számok, ez a tény pedig cáfolni látszik az említett feltételezést. Vanessa Ekpenyong hangja is egészen különleges, erről mindenki megbizonyosodhat az Arms wide open című ATB sláger meghallgatásakor. Róla nem tudunk sokat, mindössze annyit, hogy Afrikából Németországba költöztek a szülei, ő maga pedig állítólag már ott is született. Származására vezetékneve is utal, kiváló énekesnő egyébként.
Ennek a cikknek az utolsó része az új album második lemezének anyagával foglalkozik. Túlzás nélkül állíthatom, hogy ez a chill out anyag a legjobb, amit 16 év alatt hallottam. Az ilyen típusú zenék készítésének egyik módja, hogy játszol a hangokkal. André a tavaly decemberi, indiai fellépése előtt egy ottani újságnak adott interjúban elismerte, hogy vannak olyan számok a Contact második lemezén, amelyek így születtek. Vagyis gyakorlatilag összevissza keverte a hangokat a számítógépen, s ez ugyan hülyeségnek hangzik, de mégis van benne rendszer. Ezen a lemezen is feltűnik egy új arc Stefan Erbe személyében, akivel közösen a mester elkészítette a When Angels Travel című alkotást. Mindenképpen meg kell említeni, hogy Breathe címmel egy olyan szám zárja le az egész albumot, amelyet nem szintetizátorral, hanem valódi zongorával hangszereltek, külső hangfelvevővel rögzítve a lejátszott akkordokat. Ehhez az alaphoz aztán néhány elektronikus zenei elemet adott kedvencünk, így született meg az albumot lezáró, lélegzetelállítóan gyönyörű dal. Egyébként a Contact chill out anyaga sokkal inkább a ritmusokkal való játékra épül. Ebben is különbözik a Contact második lemeze azoktól, melyek eddig Andrétól származnak a chill out kategóriában. Egy dolog ebben az albumban nem tetszik nekem. Mondhatom azt is, hogy csalódtam. A Deluxe Box kiadásban ugyanis a harmadik, remixeket és a két koncertfelvételt tartalmazó CD-re felkerült egy zenés videó, amely 3 percben foglalja össze a Contact lemezbemutató amerikai turnéjának történéseit. Nekem csupán a film hosszával van bajom, ugyanis - ha emlékeztek még - a Future Memories mellé adott, összesen 50 perces filmhez hasonló hosszúságú videónaplóra számítottam, ehhez képest kaptunk egy három perces összefoglalót! Személy szerint úgy éreztem magam, mint aki teljes erejéből citromba harapott! A csalódás erejénél azonban sokkal erősebb az örömé, hiszen André egy újabb fantasztikus albummal lepett meg minket. Ha csupán a két lemezes anyagot vesszük, akkor azt kell mondanom, hogy ez az album a legjobbak közé tartozik a mester több évtizedes karrierjében. Nem bántam meg, hogy megvettem!
Remélem, ti sem!
Haász Rudolf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése