A múltkor említett terrortámadásnak pozitív hozadéka is volt André életében és pályafutásában. Még jobban átadta magát a zenének, a produceri munkának és a fellépések jelentette örömnek. A róla szóló internetes oldalt jómagam ekkor fedeztem fel, nem sokkal azután, hogy nagy átalakításon esett át, ez pedig azt jelentette, hogy jobban nyomon tudtam követni a pályafutását. Az utat, mely ebben az időszakban kezdett a csúcs felé emelkedni. Az utat, melynek negyedik állomása a következő önálló stúdióalbum volt. Addicted to Music, vagyis a Zene Rabja, ezt a címet kapta az újabb 13 és még egy rejtett dalból álló alkotás. Ez az album az utolsó előtti azok sorában, melyeken Roberta Carter Harrison énekel. 2006-tól megnyílik egy három éves korszak, melyben a kanadai énekesnő eltűnik a világ nyilvánossága elől, s mire visszatér egy másik albumon, már négy gyönyörű gyermek édesanyja.
Ez a tény pedig lezárt egy évtizedes vitát arról, hogy volt e valaha szerelmi viszony Roberta és André között. Nem volt, bár ez a pletyka felerősödött azt követően, hogy az I don't wanna Stop videoklipje nyilvánosságra került. A klip lényege ugyanis, hogy egy korábban együtt élő szerelmespár, akik aztán szétköltöztek, a történet szerint ők újra egymásra találnak és együtt töltenek egy éjszakát. Ebből az alaptörténetből származtak a Magyarországon elterjedt pletykák. Térjünk azonban vissza az albumról szóló tényekhez. Akinek megvan az anyag és megnézi a CD tokját, találni fog benne egy kódot. Ezzel a kóddal regisztrálni lehetett André honlapján, melynek volt egy "Club Section" névre hallgató része is. Ez a kis közösség volt az elődje kedvencünk későbbi facebook oldalának, annyi volt csupán a különbség, hogy itt csak videókat lehetett megnézni, André pedig nem lépett olyan közvetlen kapcsolatba a rajongókkal, mint ma teszi a facebookon. Az album másik újdonsága, hogy ehhez már egy DVD-t is kiadtak és ezt az anyagot már öt különböző formában árulták. A Limitált Kiadásba került maga az album, valamint egy extra DVD, amely a korábban említett videoklipet, az album amerikai turnéján készült koncertvideót és az I don't wanna Stop videoklipje forgatásának kulisszatitkait feltáró videó került.
Az amerikai kiadás tartalmazza az album készítését bemutató trailert, valamint annak a chicagói fellépésnek a videoanyagát, amelyet az album megjelenése előtt adott André az Illinois-i nagyvárosban. A kontinensnyi Ausztráliába már az Addicted to Music dupla CD-s változata került, a második korongon kedvencünk addigi slágereinek remixei találhatók. André tehát az ausztrál zenepiac felé is igen komolyan nyitott tíz évvel ezelőtt! Ezt tette Ázsia esetében is, ahol úgy próbálták az emberekkel megismertetni az ATB hangzást, hogy az album mellé egy olyan DVD-t csatoltak, amely az addig született ATB slágerek videoklipjeit tartalmazza. A fent leírtakból tehát arra lehet következtetni, hogy a sikerre éhes André Tanneberger eltökélte, hogy az egész világon ismertté és kedveltté teszi zenéjét.
Említettem már azt a DVD-t, amely az amerikai rajongóknak készült és amely bemutatja André felvevő stúdióját a világnak. Ezen a mester egyszerűen, bonyolult szakkifejezéseket mellőzve magyarázta el a felvevő stúdiók működési elvét, miközben bemutatta a saját hasonló zeneműhelyét. Ebben a videóban hangzik el a mondat, amit egyfajta ATB ars poetica-ként szokás értelmezni! Így hangzik: "Minél kevesebb gépet használsz, annál kevesebbet hibázol." Ez a rendkívül szimpatikus nézet a német lemezlovas egész pályafutását körüllengi. Ami magát a szigorúan vett negyedik zenei anyagot illeti, először 2003. április 28-án lehetett azt megvenni. Két nagy sláger és egy chill out mestermunka emelkedik ki az album többi zeneszámai közül. A már említett I Don't wanna Stop, a Long Way Home és a Trilogy nevű, kellemes hangzású zongorajáték-trilógia első része, melyben az alkotó fantasztikusan keveri a chill out kategóriára jellemző térhatású hangokból álló háttérdallamot a zongora akkordokkal, amelyek a Trilogy első részének fő dallamát adják. Ez a dal már sokkal profibb, érződik rajta, hogy André már rendelkezik némi rutinnal a chill out számok készítésében. A rejtett bónusz track, mely lezárja egy időre a Wild Strawberries korszakot, engem és sokakat meglepetésként ért. A kanadai Wild Strawberries zenekar (melynek énekesnője Roberta Carter Harrison) Ruby című számáról van szó.
Ez a kis váratlan ajándék ismételten megmutatta André személyiségét. Azt, hogy a saját zenéjén kívül mást is szeret hallgatni, azt, hogy igazából a rockot szereti, hallgatja amikor nem a stúdióban dolgozik. Van benne egyfajta egészséges nagyképűség, ez viszont csak stúdiójának ajtajáig ér, ha úgy tetszik onnan nem viszi ki az emberek közé. Mindenre és mindenkire nyitott személyisége viszont pályafutása kezdete óta megjelenik a fellépésein. 2003-ban tehát egy ATB művésznévre hallgató, 30 éves német srác túllépve a világot megrázó két évvel korábbi, terrortámadás okozta tragédián, örökre elkötelezte magát az elektronikus zene felé. Ez pedig megalapozta a következő tíz év kirobbanó sikerét ebben a csodálatos zenei világban!
Az amerikai kiadás tartalmazza az album készítését bemutató trailert, valamint annak a chicagói fellépésnek a videoanyagát, amelyet az album megjelenése előtt adott André az Illinois-i nagyvárosban. A kontinensnyi Ausztráliába már az Addicted to Music dupla CD-s változata került, a második korongon kedvencünk addigi slágereinek remixei találhatók. André tehát az ausztrál zenepiac felé is igen komolyan nyitott tíz évvel ezelőtt! Ezt tette Ázsia esetében is, ahol úgy próbálták az emberekkel megismertetni az ATB hangzást, hogy az album mellé egy olyan DVD-t csatoltak, amely az addig született ATB slágerek videoklipjeit tartalmazza. A fent leírtakból tehát arra lehet következtetni, hogy a sikerre éhes André Tanneberger eltökélte, hogy az egész világon ismertté és kedveltté teszi zenéjét.
Említettem már azt a DVD-t, amely az amerikai rajongóknak készült és amely bemutatja André felvevő stúdióját a világnak. Ezen a mester egyszerűen, bonyolult szakkifejezéseket mellőzve magyarázta el a felvevő stúdiók működési elvét, miközben bemutatta a saját hasonló zeneműhelyét. Ebben a videóban hangzik el a mondat, amit egyfajta ATB ars poetica-ként szokás értelmezni! Így hangzik: "Minél kevesebb gépet használsz, annál kevesebbet hibázol." Ez a rendkívül szimpatikus nézet a német lemezlovas egész pályafutását körüllengi. Ami magát a szigorúan vett negyedik zenei anyagot illeti, először 2003. április 28-án lehetett azt megvenni. Két nagy sláger és egy chill out mestermunka emelkedik ki az album többi zeneszámai közül. A már említett I Don't wanna Stop, a Long Way Home és a Trilogy nevű, kellemes hangzású zongorajáték-trilógia első része, melyben az alkotó fantasztikusan keveri a chill out kategóriára jellemző térhatású hangokból álló háttérdallamot a zongora akkordokkal, amelyek a Trilogy első részének fő dallamát adják. Ez a dal már sokkal profibb, érződik rajta, hogy André már rendelkezik némi rutinnal a chill out számok készítésében. A rejtett bónusz track, mely lezárja egy időre a Wild Strawberries korszakot, engem és sokakat meglepetésként ért. A kanadai Wild Strawberries zenekar (melynek énekesnője Roberta Carter Harrison) Ruby című számáról van szó.
Ez a kis váratlan ajándék ismételten megmutatta André személyiségét. Azt, hogy a saját zenéjén kívül mást is szeret hallgatni, azt, hogy igazából a rockot szereti, hallgatja amikor nem a stúdióban dolgozik. Van benne egyfajta egészséges nagyképűség, ez viszont csak stúdiójának ajtajáig ér, ha úgy tetszik onnan nem viszi ki az emberek közé. Mindenre és mindenkire nyitott személyisége viszont pályafutása kezdete óta megjelenik a fellépésein. 2003-ban tehát egy ATB művésznévre hallgató, 30 éves német srác túllépve a világot megrázó két évvel korábbi, terrortámadás okozta tragédián, örökre elkötelezte magát az elektronikus zene felé. Ez pedig megalapozta a következő tíz év kirobbanó sikerét ebben a csodálatos zenei világban!
Haász Rudolf
folytatjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése