Kötelességemnek érzem, hogy ma ismét virtuális tollat ragadjak, mert ami az elmúlt 24 órában az új ATB-albummal kapcsolatban történt, az egészen egyszerűen felháborító! A mai világból egyre inkább észrevehetően hiányzik egymás tisztelete. Ezt támasztja alá, hogy tegnap a Contact album teljes anyaga kikerült egy lengyel, zenével foglalkozó internetes fórumra. A cselekmény elkövetője ráadásul azt a pofátlanságot is megengedte magának, hogy a hanganyagot FLAC formátumban töltötte fel, ráadásul még a borítóról készült másolatokat is csatolta a feltöltéshez. Mit jelent az FLAC formátum? Azt, hogy az albumon lévő számokat gyakorlatilag ugyanolyan kiváló minőségben hallgathatod meg, mintha a lejátszóba berakott lemezről hallgatnád az új albumot! Ez pedig a pofátlanság csúcsa! Aki vesz egy CD-t és elolvassa a borítóján lévő apró betűs szöveget, annak pontosan tudnia kell, hogy az FLAC formátumban készült hanganyagok szerzői jogi védelem alatt állnak és az anyag nyilvánosságra kerülése előtt csak a szerző (esetünkben André) engedélyével használhatóak fel! Aki pedig nem ennek betartásával cselekszik, az bűncselekményt követ el!
Kedvencünk egyelőre csak a Face to Face című új sláger közzétételére adott engedélyt, a többi szám meghallgatását péntek utánra kell halasztania annak, aki mindenáron szeretné az egész albumot meghallgatni! A fent említett botrány vonatkozásában mindenképpen meg kell említeni, hogy a hírek szerint a Kontor Records egyik lengyel származású alkalmazottja szivárogtatta ki az anyagot, aki vagy tiszteletpéldányt kapott belőle mint a cég alkalmazottja, vagy a fekete piacon szerezte be sokkal drágábban, mint amennyibe legálisan beszerezhető változat kerül. Természetesen az elkövetőt kizárták a már említett internetes zenei fórumról, az általa feltöltött cuccot pedig tokkal vonóval törölték. Ennek ellenére információim szerint sajnos a magyar zeneletöltő portálokon bárki hozzáférhet az új albumhoz! A magyar ATB rajongókat tömörítő közösség alapító adminisztrátoraként azonban kötelességem felszólítani a világ és Magyarország minden jóérzésű rajongóját, hogy péntekig senkinek ne jusson eszébe megkeresni az anyagot, mert aki esetleg a pénteki nap előtt letöltené, az szerzői jogot sért, tehát bűncselekményt követ el! Kérjük szépen, tartsuk tiszteletben André szerzői jogait!
Emlékszem, az első ATB-albumot
kazettán kaptam meg. Könyörögtem érte apámnak. Ő aztán megvette nekem. Kezembe
vettem, nézegettem a borítóját és arra gondoltam, hogy André karrierje talán
nem lesz hosszú életű. Aztán betettem a kazettát egy magnóba és elkezdtem
hallgatni. Azonnal értettem az album címét; Movin’Melodies. Emlékszem,
hallgattam a legelső számot az albumról és rájöttem, hogy kell nekem ez a zene.
Kell a hangzásvilág. Tizenegy évesen szerelmes lettem ebbe a zenébe. Imádtam az
albumot az első hangtól az utolsóig. A kazettát nem találom, viszont André
zenéje minden időben megmaradt bennem és ez így van a mai napig.
A
következő két stúdióalbumot nem tudtam megvenni, szem elől tévesztettem a
munkásságát, de ha bármikor meghallottam a rádióban az ATB slágereket,
szaladtam a rádióhoz felhangosítani azt. Ekkor kérdőjeleztem meg a bennem
megfogalmazódott állítást, ami talán azért alakulhatott ki, mert az első album
borítójáról egy fiatal, az életet nem igazán komolyan vevő, 26 éves német
fiatalember nézett vissza rám. A Pető Intézet kicsit zártabb világ, mint az,
amiben élünk. Ennek ellenére úgymond bejutott hozzám ez a zene. Tíz éve jöttem
el onnan, tíz tanév telt el azóta. Azon a nyáron kaptam meg a következő
albumot, az egyik slágert számítógépnél a nővéremmel közösen énekeltük. De szép
is volt! Aztán jött a No Silence sikere, kaptam belőle egy másolatot a
borítóval. Műtét előtt álltam, jólesett a figyelmességnek ez az apró jele,
amivel az akkori barátnőm meglepett. Természetesen ezt is meghallgattam és rettenetesen
tetszett az új hangzás. A lemez sajnos elveszett, de nem felejtettem el Andrét
és az ő csodálatos munkásságát!
Aztán
jöttek sorra az albumok. Seven Years, Trilogy, Future Memories, Distant Earth,
egytől-egyig zseniális album. Mindegyiket megvettem az előbb felsoroltak közül! Személyes kedvencem az új stúdióban, új cuccokkal
készített Future Memories, elképesztően jól sikerült album lett. Különösen jó
érzés újra és újra megnézni az összesen ötven perces, bónuszba kapott videó
anyagot. Fantasztikus számomra az a közvetlenség, amivel André megajándékozza
rajongóit azáltal, hogy beenged minket a stúdiójába. Láthatjuk a speciális
képzettséget igénylő, laikus számára bonyolult eszközöket és a mestert munka
közben. Erre tényleg nincsenek szavak!
Most
pedig kedd reggel van, tíz nappal vagyunk az új album megjelenése előtt. Jövő
pénteken, délelőtt tíz órakor kerül a lemez a boltokba. Az eddig hallott
hangminták alapján elmondhatjuk, hogy ez az album talán a legjobb lesz az
összes közül. Mi, magyar rajongók pedig hivatalos facebook oldalunkon kezdjük el
nemsokára a visszaszámlálást. Ennek lényege, hogy az oldal szerkesztői
kiválasztják André pályafutásának 10 kiemelkedő alkotását és azokat közzéteszik
oly módon, hogy odaírják, hány nap van hátra a Contact megjelenéséig. Jövő
pénteken az új albumról kiválasztott számot tesszük majd közzé. Ezzel is
szeretnénk megköszönni Andrénak, hogy csodálatos albumaival megajándékozott
miket és mindig tudott újat mutatni. Reméljük, hogy folytatja tovább ezt a
munkát és kívánjuk, hogy egyszer ezért kapja meg a Grammy-díjat az elektronikus
zene kategóriájában. Magyarország ATB rajongói tehát ma délelőtt tíz órakor
megkezdik a különös visszaszámlálást. Mi így várjuk az albumot, és ami a
legfontosabb:
A Future Memories megjelenése után André meglepő bejelentést tett 2010 végén. Eszerint kedvencünk egyszerre két albumon kezdett el dolgozni. Az egyik a Sunset Beach DJ Session névre hallgató válogatás lemez, amivel viszonylag gyorsan haladt. A másik pedig vadonatúj, önálló stúdióalbuma, a Distant Earth volt, melyet megalkotni már szinte emberfeletti munkát jelentett. Nem elsősorban azért, mert nem lett volna sorban állás André stúdiója előtt a jelentkező vendég előadók részéről, hanem azért, mert a stúdió számítógépein egyszerre két projekten kellett dolgozni, ez embert és technikát egyaránt leterhel. Ehhez jön még, hogy abban az időszakban rengeteg fellépése volt. Ám végül elérkezett a a nap, amikor elmondhatta, hogy a Distant Earth elkészült és a boltokba is került. 2011. április 29-én 25 zeneszámot tartalmazó albumot lehetett megvenni, ami nemcsak hangzásvilágában, hanem látvány tekintetében is újdonság volt a közönség számára.
A borító megtervezéséhez szükséges képeket ugyanis egy Ruhr-vidéki, elhagyott szénbánya területén készítették, majd megfelelő képszerkesztő program segítségével átalakították, hogy úgy tűnjön, mintha André egy távoli galaxisban felfedezett Föld nevű bolygón járna, ami hűen tükrözi az album címét: Distant Earth, vagyis Távoli Föld. Az anyagban számos új énekes és énekesnő feltűnik, Jan Löchel pedig új művésznévvel (JanSoon) jelentkezik. Rajta kívül Melissa Loretta, Kate Louise Smith, Rea Garvey, Sean Ryan és Phil Fuldner is kaptak zeneszámot! Három sláger és a hozzájuk kapcsolódó kislemez emelhető ki: Gold, Appollo Road és Move On címmel láttak napvilágot ezek a lemezek. Ebben az esetben is két különálló anyaggal rendelkező CD-t vehetünk a kezünkbe, a speciális rajongói kiadás viszont három korongot, egy karkötőt, matricát és öt autogram kártyát tartalmaz. A harmadik CD-n egyébként néhány, az albumról kiválasztott szám átdolgozott változatai hallhatóak. Érdekesség, hogy a chill out CD-n feltűnik Armin van Buuren is, a világhírű holland lemezlovas producer Vice Versa címen bocsátja ki erre az albumra Andréval közös dalát. Véleményem szerint az a szám igen jól sikerült. Itt jegyezzük meg, hogy a két világsztár együttműködési megállapodást kötött, melynek értelmében a jövőbeni új ATB albumokat Armin zeneforgalmazó és árusító vállalata, az Armada Music Shop is árulja.
Három hónappal az anyag megjelenése után, André 2011. július 29-én bejelentette, hogy egy speciális Remix Albumot is kiad, mely a Distant Earth anyagára épít. Ez 2011. szeptember 16-án készült el és mindkét lemezen 10 kiválasztott szám különböző újrakevert változatai hallhatóak. Három évvel ezelőtt kedvencünk besöpörte harmadik platinalemezét is, ami a korábbi kettőhöz hasonlóan Lengyelországból érkezett. Az ottani lemezeladási listán kívül az album betört Ausztriába és Svájcba is, valamint Németországban is hatalmas sikert aratott. Az osztrákoknál a harminchetedik, odahaza a hetedik, a lengyeleknél a kilencedik, Svájcban pedig a hatvanadik legnépszerűbb album lett a Distant Earth. Ebből is kitűnik, hogy napjainkban André Tanneberger a világ egyik leginkább elismert zenésze. 41 éves korára jutott pályafutása csúcsára, és ha így folytatja, még jó sokáig ott is marad. Vadonatúj, Contact című stúdióalbuma kevesebb, mint két hét múlva, január 24-én kerül a boltokba! Mi, magyar rajongók kíváncsian várjuk, mekkora sikert arat majd! Merthogy sikeres lesz, abban biztosak vagyunk!
A Trilogy sikereivel övezve, nem sokkal az album megjelenése után André tehát egy időre visszavonult, stúdióalbum több, mint két évig nem készült. Mi történt ebben az intervallumban? Kedvencünk járta a világot és véghezvitte stúdiója felújítását. Erre elsősorban azért volt szükség, mert az ott található eszközök nagy része elavult volt, akkor nyolc éve használta Cubase nevű zeneszerkesztő számítógépes program internetről letöltött, illegális változatát. Elkerülhetetlenné vált tehát a szoftver lecserélése. A beszerzett új számítógépeket az Apple nevű számítástechnikai cég gyártotta le André stúdiójába. Itt jegyzem meg, hogy a hat évvel ezelőtt beszerzett cuccok a megboldogult Steve Jobs találmányai, érthető hát, ha André hálás a zseniális informatikusnak és cégének. A felvevő stúdióba vadonatúj hangkeverő pult, számítógépek, hangfalak és egy úgynevezett fader került, ami egyszerűen szólva az audiojel erősítésére vagy gyengítésére szolgál. Ezzel lehet például meghatározni egy zeneszám kezdő és végpontját! Ezen kívül még sok minden mást lehet vele csinálni, de ez olyan magas szintű stúdiótechnika, amivel csak később foglalkozunk. Tehát, mivel hősünk új szoftver szerzett be stúdiótechnikája működtetéséhez, ezért produceri tudományát is frissítenie kellett, különböző, ide kapcsolódó továbbképzéseken vett részt. Emellett 2008. június 27-én André csatlakozott a facebook nevű közösségi portálhoz, amit a mai napig használ.
Nyolcadik stúdióalbuma; a Future Memories munkálatai már az új stúdióban, 2008 novemberében kezdődtek. Az album minden egyes részletéről beszámolt a rajongóknak a My Space nevű közösségi oldalon vezetett blogjában, ezzel is éreztetve közönségével, hogy minél közelebb akar kerülni hozzájuk. Az album szerkezetét tekintve maradt a 26 számot tartalmazó, két külön hanganyagból álló, két CD-s változatnál, a bulizós és a nyugodtabb számok két részre osztásánál. Újdonságként közölte André, hogy az album megjelenése előtt slágert nem óhajt nyilvánosságra hozni, amiből azt a következtetést lehetett levonni, hogy kislemez nem készül az albumból. De aki így gondolta, az rosszul következtetett, hisz a mester 2009 elején feltett a blogjába 3 különböző hangmintát egy időben azzal a céllal, hogy bemutassa az új album fő irányvonalát. Ebből már lehetett tudni, hogy a hangzásvilág ezúttal egészen más lesz, mint az eddigi ATB albumokon! Ez a stúdióba telepített, Logic Pro 9 névre hallgató zeneszerkesztő szoftvernek köszönhető, melyről egyöntetűen állítják szakértők, hogy a legjobb a térhatású hangokkal való munka terén. Egyebekben elárulta, hogy mindhárom bemutatott számnak más-más videoklipje lesz. Az albumon három új amerikai művész és egy szlovák elektronikus zenei formáció mutatkozik be. Haley Gibby, Betsie Larkin és Aruna Abrams is kap egy-egy számot, az Apple & Stone pedig bemutatta saját készítésű, Authentic Reaction című dalát, amelyet André átdolgozott, mivel elsőre nem találta elég meggyőzőnek. Érdekesség, hogy a számok között szerepel egy olyan is, amelyik 160 ritmust hallat másodpercenként, ez pedig azt jelenti, hogy André belekóstolt a hardcore techno világába.
Az album hivatalos tracklistjét 2009. március 27-én, előzetesét pedig három nappal később hozta nyilvánosságra.Ekkor már azt is tudni lehetett, hogy május 1. lesz a kiadási dátum. Az albumot két kiadásban árulták, ebből a második tartalmazott egy extra DVD-t mely "Behind The World" címmel tartalmaz egy ATB útinaplót. Ebből megtudhatjuk, hogy az album megjelenését megelőző 2 évben kedvencünk merre járt. Emellett megnézhetünk egy a felújított stúdiót és az album munkálatait bemutató videót, valamint a What About Us című szám klipjét is! A már említett bemutatón minden közreműködő megszólal, André elmondja, hogy pályafutása során ezt az albumot készítette a leghosszabb ideig, valamint hogy Josh Gallahan néven jó barátja, Rudi Dittmann szólókarrierbe kezd. A fent említett hardcore techno szám is az ő nevéhez kötődik. Mindenki kiemeli, hogy milyen jó volt Andréval együtt dolgozni és mennyire várják már a közönség reakcióját. Az anyag egyébként Lengyelországban ismét óriási sikert aratott, ezúttal a 14. helyen végzett az ottani lemezeladási listákon és elérte a platina minősítést. Tehát ennek az albumnak is óriási sikere volt, az új hangzás, a drum n' bass elemek egyértelműen elnyerték a közönség tetszését. Az album címadó daláról ez különösen elmondható, ebben mutatkozik meg ugyanis a leginkább az új, leírhatatlanul gyönyörű hangzás, a térhatású hangok elképesztő alkalmazása. Összességében a Future Memories meglátásom szerint André eddigi legjobban sikerült munkája. Ez a megállapítás a chill out CD-re is igaz. Egy kiforrott, kész művész csodálatos alkotása az első hangtól az utolsóig. A második elnyert platinalemez végérvényesen világsztárrá léptetett elő egy 36 éves, pályafutása csúcsán lévő, rendkívül szimpatikus német lemezlovast.
Következhetett hát André számára az újabb két éves szünet! A következő önálló stúdióalbum 2011-ben jelent meg! Legközelebb ezzel jövünk!
Hét évvel ezelőtt André megtalálta a saját útját. Azt, amelyiken a mai napig jár, ha zenéről van szó. Minden szempontból érdekes és kiemelkedő év volt számára 2007, amikor hazánkba is ellátogatott. Ez az év májusában történt, amikor interjút is adott az egyik magyar, zenével foglalkozó portálnak. Ebből tudhatjuk meg, hogy már házasember (egy évvel korábban következett be ez az örömteli esemény), saját házat épített a Bochumhoz közeli Herbede nevű kis faluban. Egy csendes helyen, ahol a kikapcsolódás is valódi lehet. Felesége Anna Tennebach, akiről nem tudunk sokat. Nem tudjuk, mivel foglalkozik, Andréval közös képeiből viszont sugárzik, mennyire szereti férjét. A fent említett tény is mutatja, hogy hősünk teljes mértékben mentes a sztár allűröktől. A 2007. május 6-án készült beszélgetésben a zenéjére vonatkozó kérdésre a következő választ adja: "Sosem volt könnyű jellemezni a zenémet vagy a hangzást illetve a stílust. Miért fontos ez különben? Erre a kérdésre illetve a továbbiakra választ kapsz, ha egyszerűen csak hallgatod a zenémet. Fogalmazhatnék úgyis, hogy a zeném időközben „felnőtt lett”, megváltozott és kevésbé elektronikus, egy átmenet a rock, pop, és az elektronikus zene között. Amúgy nem szeretem, ha egyesek a techno, trance és dance kategóriát használják, ez nem okés."
Az általa elmondottak érződnek hetedik stúdióalbumán, amely a Trilogy címet kapta. Ebből már kitalálhatjátok, hogy az albumon megtalálható a hasonló című, négy évvel korábban bemutatkozó zongorajáték-trilógia harmadik, egyben befejező része. A hanganyag európai debütálása 2007. április 27-én történt, az amerikai zenepiacra pedig 2007. május 22-én érkezett meg. Koncepcióját tekintve ez az album teljes egészében megegyezik a Two Worlds című anyaggal, a második stúdióalbummal. Innentől kezdve az összes jövőbeni album 2 CD-vel jelenik meg, egy tempósabb, dance alapú dalokkal teli korong és egy nyugodtabb tempójú, dallamos, vokál nélküli dalokkal teletűzdelt második CD jelenik meg egy tokban. Abban az évben André és zenéje magas fokú ismertségre tesz szert Amerikában, amit jelez, hogy a Trilogy közreműködő előadóinak sorában amerikai művészek is feltűnnek. Közéjük tartozik az album első dalát, a Justify-t éneklő Jennifer Karr, és a bermudai születésű énekesnő, Heather Nova is, aki azt a Renegade című slágert énekli, melyből az album első kislemeze született. A chill out CD vonatkozásában elmondható, hogy André munkája tovább fejlődött ezen a téren. Szerepet kap itt is a gitár, Dooley's World című alkotása gyakorlatilag egy gitárral készült, elektronikus zenei elemekkel ellátott szám. Ezen kívül tudnék még legalább négy jól sikerült chill out dalt említeni erről az albumról, de nem teszem, mert csak késhegyre menő vita lenne belőle!
Ez az év egy barátságot is hozott Andrénak. Rudi Dittmann személyében olyan barát találja meg, akivel nagyon jól tud a mai napig a stúdióban együtt dolgozni. Mr. Dittmann a kilencvenes évek végén Andréval együtt végezte Bochumban a producer iskolát, majd úgymond egy stúdióba kerültek, ahol Rudi leginkább André segédje volt. Kellett is, hogy ott legyen, hisz egy akkora felvevő stúdiót egyedül igazgatni, amekkora hősünknek volt, nos, ezt egyedül rettenetesen nehéz csinálni. Az együtt töltött évek alatt szinte testvéri szeretet alakult ki köztük, mára elválaszthatatlan barátok lettek. Olyanok, akik fél szavakból is megértik egymást. Rudi akkoriban gondolta úgy, hogy Josh Gallahan néven szeretne szólókarrierbe kezdeni, amitől barátja nem is zárkózott el. Ennek a következő albumon látjuk majd igazán a nyomát. Mindenesetre a Trilogy-albumon Rudi még Andréval közösen dolgozik, ahogy egyszer ő maga fogalmazott: része volt a produceri és a dalszövegírói munkának.
A cikk befejező részében az album extra tartalmáról és az elért sikerekről lesz szó. Nos, ezt az anyagot úgynevezett Platinum Kiadásban is árulták, melybe csak az első CD anyaga került, valamint két remix és egy bónusz dal, Night Watch címmel. Az album legnagyobb sikerét a Kelet-Közép Európai térségben aratta, egyaránt népszerű volt nálunk, a cseheknél, a szlovákoknál és a lengyeleknél. Varsó tájékán olyannyira rámozdultak az emberek az új albumra, hogy a lengyel lemezeladási listákon a Trilogy a negyedik helyen végzett körülbelül 20 ezer eladott példánnyal, platinalemezes minősítést szerezve. Ez hihetetlenül meglephette a zenei világot és a történészeket is, hisz köztudott, hogy a II. Világháború óta lengyel barátaink finoman fogalmazva sem kedvelik a németeket úgy általában, volt olyan időszak a XX. századi lengyel történelemben, hogy kis híján meglincselték azt a civilt, vagy katonát, aki a nyílt utcán németül szólalt meg. Ennek ellenére 2007-ben egy André Tanneberger nevű 34 éves német srác, zenéje segítségével hódította meg lengyel barátaink szívét, és ez (ahogy fentebb említettem) nagyon nagy szó a történelmi előzmények tükrében. A világsztár ilyen sikerekkel övezve vonult két éves szünetre, hogy aztán minden tekintetben megújulva térjen vissza két évvel később. A következő cikkben erről a megújulásról is be fogok számolni.
A Seven Years névre hallgató ATB album 2005-ben jelent meg. André ezt egyfajta összefoglalónak szánta munkásságában. Harminckét évesen kezdődött nála a felnőttkor zenei értelemben, talán ezért érezte szükségét ennek az albumnak. A tizennégy (előző években keletkezett) ATB sláger mellé hat új szám is felkerült az albumra. Ezek között van a Trilogy címet kapott zongorajáték-trilógia második része, és egyebek mellett a Let You Go átdolgozott változata, melyet már egy új énekes, Jan Löchel énekhangjával hallhatunk. Hősünk emellett egy hétéves barátságot, közös munkát is örökre befejezett. A Far Beyond című szám az utolsó, amit Woody van Eydennel közösen készített. Ebben az időszakban egyébként is éles kontraszt alakult ki az elektronikus zene világában a kőkemény, zúzós techno és az úgymond elviselhetőbb, André stílusához sokkal közelebb álló, dallamos zenei világ között. Voltak lemezlovasok, akik mindenféle bonyolult zenegéppel, mesterséges hangokat előállítva dolgoztak, ilyen például a szintén holland Tiesto és voltak, akik minél kevesebb ilyen géppel dolgoztak saját stúdiójukban, követve az André által képviselt filozófiát. Ez utóbbi számomra nagyon szimpatikus felfogás. A fent említett szakítás egyébként egy hat éve tartó konfliktus végére is pontot tett, így kedvencünk nyugodt szívvel koncentrálhatott saját pályafutására.
Ehhez az albumhoz két különböző extra változat készült. Az első, a standard limitált változat, amelybe a fotók, interjúk és az addigi slágerek videoklipjei mellett bekerült egy különleges koncertvideó és a Believe in Me című új sláger ( a rendező által speciálisan újravágott) addig nem ismert verziója. ehhez az albumhoz is készült amerikai extra változat, ami azt jelezte, hogy Andrénak még mindig nem sikerült teljesen betörni az amerikai elektronikus zenei piacra, a 2005-ig terjedő hétéves ciklusban született dalok még mindig nem győzték meg teljes mértékben az ottani zenei kritikusokat. Az album Amerikába szánt speciális kiadása tartalmazott egy bónusz számot, a Humanity című alkotás úgynevezett Airplay Mixét. Ezen kívül a Nagy Vízen túl is megkapták a korábbi ATB slágerek videoklipjeit tartalmazó DVD-t. Szomorú tény, hogy az akkoriban meghatározó magyar rádiók zenei kínálatában az itthon újnak számító ATB slágerek már nem jelentek meg, ez a mai napig nem változott sajnos! Visszakanyarodva a tárgyhoz: összességében tehát a 2005-ös stúdióalbum lezár egy hét éves szakaszt André életében, aki új korszakot szeretett volna nyitni és később nyitott is zenei karrierjében. A következő albumra két évet kellett várni, olyan új formában került a boltokba, ami azóta is megmaradt. Erről már egy következő cikkben lesz szó.
André 2004-ben sem maradt csendben. Erről tanúskodik ötödik stúdióalbumának címe; No Silence, vagyis Nincs Hallgatás. Az album május 24-én lesz 10 éves és tartalmaz néhány vadonatúj hangeffektet és egy laikus számára új hangtechnikai megoldást. Ez angol szakkifejezéssel élve nem más, mint a Cross-fading effect. Egyszerű magyar szóval ezt átvezetésnek hívják. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy bár a CD-n hallható egyik számnak vége van, mégsem következik pár másodperces szünet, hanem ezt az időt a producer különböző neki tetsző hangeffektekkel áthidalja, összekötve a két számot. A No Silence hanganyaga is így kezdődik. A Marrakech című sláger egy nagy bummal berobban, úgymond szétterül a térben és a szám refrénje a távolból szól, mintha egy nagyon lehalkított rádiót messziről hallgatnál. Ez körülbelül fél percig tart, majd a szám elkezdődik. A végén, miután Tiff Lacey elénekelte az utolsó szólamot, ismét bekúszik a fülünkbe a természet zaja, majd megint, mintha távolról hallgatnánk a lehalkított rádiót, felcsendül a következő szám dallama. És ez így megy egészen az album végéig. Ezt a zenei anyagot egyébként három új vendégművész segítségével készítette el André: a cikk elején már említett amerikai énekesnő; Tiff Lacey, valamint Michal Friedman és Madelin Lane fogadta el a meghívást. Rajtuk kívül az a Ken Harrison is készített egy számot, aki a Wild Strawberries zenekar frontembere, Roberta Carter énekesnő férje.
A No Silence fölkeltette az amerikai filmipar meghatározó szereplőinek érdeklődését is. Abban az időben készült el egy thriller, a címe: Egy gyilkos agya. A film készítői megkeresték Andrét azzal az ajánlattal, hogy saját zenéjén keresztül népszerűsítse a filmet. Ez kapóra jött hősünknek, hisz az ajánlat elfogadása esetén végérvérvényesen megvethette volna a lábát Amerikában! Egy életre betörhetett volna arra a zenei porondra, így elfogadta a felkérést. Természetesen ehhez az albumhoz is csatoltak extrákat. A Németországba szánt kiegészítő anyag tartalmaz egy DVD-t a Marrakech videoklipjével, az említett film trailer-ével, fényképekkel, a videoklip készítésének kulisszatitkait bemutató kisfilmmel, interjúkkal és a két sláger (Marrakech, Ecstasy) három különböző remixével. 2004-ben André Amerika mellett Ázsiára is koncentrált, azon a kontinensen is folytatta zenei hadjáratát. Az album oda szánt változata az eredetin kívül tartalmazott egy második CD-t is. A különbség csupán annyi a fent említett amerikai változathoz képest, hogy egyrészt tíz különböző remixet lehet meghallgatni, mely ugyanarról a két számról készült, másrészt ebben a változatban nincsenek klipek, képek, interjúk és egyéb videók.
Tíz évvel ezelőtt tehát némileg átalakult a jellegzetes ATB hangzás, valamint folytatódott André világraszóló zenei hadjárata. Amerikát ebben az évben vette be, méghozzá oly módon, hogy lakóbusszal járta a kontinenst és rengeteg fellépés keretében hódította meg az amerikaiak fülét és szívét, emellett leforgatott két videoklipet. A hősünk által létrehozott különleges zenei világ átalakulása is ekkor kezdődött el, ezt pedig a hatodik, speciális stúdióalbum kilenc évvel ezelőtti érkezése is jelezte. Erről már egy következő írásban számolok be, méghozzá holnap.
A múltkor említett terrortámadásnak pozitív hozadéka is volt André életében és pályafutásában. Még jobban átadta magát a zenének, a produceri munkának és a fellépések jelentette örömnek. A róla szóló internetes oldalt jómagam ekkor fedeztem fel, nem sokkal azután, hogy nagy átalakításon esett át, ez pedig azt jelentette, hogy jobban nyomon tudtam követni a pályafutását. Az utat, mely ebben az időszakban kezdett a csúcs felé emelkedni. Az utat, melynek negyedik állomása a következő önálló stúdióalbum volt. Addicted to Music, vagyis a Zene Rabja, ezt a címet kapta az újabb 13 és még egy rejtett dalból álló alkotás. Ez az album az utolsó előtti azok sorában, melyeken Roberta Carter Harrison énekel. 2006-tól megnyílik egy három éves korszak, melyben a kanadai énekesnő eltűnik a világ nyilvánossága elől, s mire visszatér egy másik albumon, már négy gyönyörű gyermek édesanyja.
Ez a tény pedig lezárt egy évtizedes vitát arról, hogy volt e valaha szerelmi viszony Roberta és André között. Nem volt, bár ez a pletyka felerősödött azt követően, hogy az I don't wanna Stop videoklipje nyilvánosságra került. A klip lényege ugyanis, hogy egy korábban együtt élő szerelmespár, akik aztán szétköltöztek, a történet szerint ők újra egymásra találnak és együtt töltenek egy éjszakát. Ebből az alaptörténetből származtak a Magyarországon elterjedt pletykák. Térjünk azonban vissza az albumról szóló tényekhez. Akinek megvan az anyag és megnézi a CD tokját, találni fog benne egy kódot. Ezzel a kóddal regisztrálni lehetett André honlapján, melynek volt egy "Club Section" névre hallgató része is. Ez a kis közösség volt az elődje kedvencünk későbbi facebook oldalának, annyi volt csupán a különbség, hogy itt csak videókat lehetett megnézni, André pedig nem lépett olyan közvetlen kapcsolatba a rajongókkal, mint ma teszi a facebookon. Az album másik újdonsága, hogy ehhez már egy DVD-t is kiadtak és ezt az anyagot már öt különböző formában árulták. A Limitált Kiadásba került maga az album, valamint egy extra DVD, amely a korábban említett videoklipet, az album amerikai turnéján készült koncertvideót és az I don't wanna Stop videoklipje forgatásának kulisszatitkait feltáró videó került.
Az amerikai kiadás tartalmazza az album készítését bemutató trailert, valamint annak a chicagói fellépésnek a videoanyagát, amelyet az album megjelenése előtt adott André az Illinois-i nagyvárosban. A kontinensnyi Ausztráliába már az Addicted to Music dupla CD-s változata került, a második korongon kedvencünk addigi slágereinek remixei találhatók. André tehát az ausztrál zenepiac felé is igen komolyan nyitott tíz évvel ezelőtt! Ezt tette Ázsia esetében is, ahol úgy próbálták az emberekkel megismertetni az ATB hangzást, hogy az album mellé egy olyan DVD-t csatoltak, amely az addig született ATB slágerek videoklipjeit tartalmazza. A fent leírtakból tehát arra lehet következtetni, hogy a sikerre éhes André Tanneberger eltökélte, hogy az egész világon ismertté és kedveltté teszi zenéjét. Említettem már azt a DVD-t, amely az amerikai rajongóknak készült és amely bemutatja André felvevő stúdióját a világnak. Ezen a mester egyszerűen, bonyolult szakkifejezéseket mellőzve magyarázta el a felvevő stúdiók működési elvét, miközben bemutatta a saját hasonló zeneműhelyét. Ebben a videóban hangzik el a mondat, amit egyfajta ATB ars poetica-ként szokás értelmezni! Így hangzik: "Minél kevesebb gépet használsz, annál kevesebbet hibázol." Ez a rendkívül szimpatikus nézet a német lemezlovas egész pályafutását körüllengi. Ami magát a szigorúan vett negyedik zenei anyagot illeti, először 2003. április 28-án lehetett azt megvenni. Két nagy sláger és egy chill out mestermunka emelkedik ki az album többi zeneszámai közül. A már említett I Don't wanna Stop, a Long Way Home és a Trilogy nevű, kellemes hangzású zongorajáték-trilógia első része, melyben az alkotó fantasztikusan keveri a chill out kategóriára jellemző térhatású hangokból álló háttérdallamot a zongora akkordokkal, amelyek a Trilogy első részének fő dallamát adják. Ez a dal már sokkal profibb, érződik rajta, hogy André már rendelkezik némi rutinnal a chill out számok készítésében. A rejtett bónusz track, mely lezárja egy időre a Wild Strawberries korszakot, engem és sokakat meglepetésként ért. A kanadai Wild Strawberries zenekar (melynek énekesnője Roberta Carter Harrison) Ruby című számáról van szó.
Ez a kis váratlan ajándék ismételten megmutatta André személyiségét. Azt, hogy a saját zenéjén kívül mást is szeret hallgatni, azt, hogy igazából a rockot szereti, hallgatja amikor nem a stúdióban dolgozik. Van benne egyfajta egészséges nagyképűség, ez viszont csak stúdiójának ajtajáig ér, ha úgy tetszik onnan nem viszi ki az emberek közé. Mindenre és mindenkire nyitott személyisége viszont pályafutása kezdete óta megjelenik a fellépésein. 2003-ban tehát egy ATB művésznévre hallgató, 30 éves német srác túllépve a világot megrázó két évvel korábbi, terrortámadás okozta tragédián, örökre elkötelezte magát az elektronikus zene felé. Ez pedig megalapozta a következő tíz év kirobbanó sikerét ebben a csodálatos zenei világban!
Minden idők legrövidebb ATB albuma
a Dedicated című stúdióalbum, ennek pedig igen egyszerű, ám annál szomorúbb oka
van. Ahhoz, hogy ezt megértsük, szőr mentén meg kell említeni a politikát.
2001. szeptember 11-én történt az a bizonyos terrortámadás, melyet az Al Kaida
nevű terrorszervezet New York városában követett el. Ez sokkolta az egész
világot és kihatással volt az akkor 28 éves André Tanneberger zenéje
irányultságának kialakulására is. A tragédiához kapcsolódó Dedicated című album
hanganyagának hossza kevesebb, mint egy óra. Ha ennek a ténynek a pszichológiai
hátterét vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy André addigi életében nem
találkozott még akkora tragédiával, ő is sokkot kapott az áldozatok számával
kapcsolatos, beérkező hírektől! Gondoljatok csak bele, több ezer ember
veszítette ott életét. Kedvencünk ezért döntött úgy, hogy elkészíti az albumot.
Dedicated Tracklist:
Dedicated 4:15 Hold you 3:31 Get high 3:59 You're not alone
5:57 Halcyon 4:00 Let u go 3:30 I can't stand...
5:53 Hero 4:24 I see it 4:25 Basic love 7:27 I wanna cry 4:23 Remember 6:22
Maga az album eltér attól a
hangzásvilágtól, amit az előző kettő esetében megszokhattunk. A nyitó dal
egyben a címadó alkotás is, gyors, lendületes, igazi ATB track. Ha valaki
meghallgatja, könnyen egy akciófilmekben látható pisztolypárbaj kellős közepére
képzelheti magát, hiszen a dal Drum n' Bass elemei (számomra legalábbis)
terroristák fegyvereinek ropogását idézik. Az ezután következő Hold You egy
vidám szerelmes szám, majd Get High címmel jön egy chill out alkotás.
Érdekesség, hogy a Let You Go erre az albumra is felkerült. Talán pont azért,
hogy ezzel is jelezze, megpróbálja feldolgozni a a 2001-es tragédiát. Ha tovább
vizsgáljuk az album tracklistjét, akkor arra juthatunk, hogy az utolsó hatból
öt szám apátiát sugall. Nem kell hozzá doktori címmel rendelkezni, hogy
kikövetkeztessük: mind az öt dal szeptember 11 hőseinek állít emléket. Bár ezek
közül az albumhoz kapott szövegkönyv ide vonatkozó részében André hivatalosan csak
két számot (Hero, I wanna Cry) említ meg. Erről az albumról két új dalból lett
igazi sláger, ezek pedig a Hold You, illetve a You are not Alone melynek
vokálja a korábban már bemutatott Roberta Carter Harrison. Mindkettőből idehaza
is óriási kedvenc lett. A Dedicated világsikere rávilágított André csodálatos
személyisége hírének kedvező fogadtatására, valamint arra, hogy az általa
kínált zenét kezdik elfogadni a világon. A 2001 szeptemberében bekövetkezett
terrortámadás sokkján túllépve a fiatal producer, lemezlovas sikerre éhesen
kezdte el negyedik önálló stúdióalbumának munkálatait. Arról az albumról egy
következő írás szól majd!
